2017. július 4., kedd

# 489. - Kirándulás a Pilisben

Már nagyon régóta elakartunk menni a Pilisbe kirándulni, de csak most került rá sor. Anita, Attila és én elindultunk hát június utolsó hétvégéjén, hogy két napot töltsünk a természetben. Attila szerencsére hozott sátrat, így a szabadban is tudtunk éjszakázni. 
Először HÉV, majd busz, végül Dömösön szálltunk le, hogy nekiinduljunk az erdőnek. Legelőször megnéztük a Szentfa-kápolnát, majd onnan utunk a Rám szakadékba ment. A források és patakok csörgedeztek, mi pedig a sziklákon és azok között mászkáltunk. Voltak persze korlátok és létrák is, de nagyon izgalmas volt. Mint valami kalandpark :) Kis pihenő után tovább mentünk, és már majdnem eltévedtünk; ugyanis annyi felé ágazott az út, amikor aztán megtaláltuk a helyes irányt. A Nagyboldogasszony forráson és a Siketek Mária Kegyhelyén keresztül eljutottunk Dobogókőre, közben persze rengeteg helyről beláttuk a környező dombokat. Megkajáltunk a báró Eötvös Loránd menedékházban és utána a kilátóról szemléltük a tájat. Gondolkoztunk hol verhetnénk fel a sátrat, végül a Rezső kilátóhoz mentünk. Reménykedtünk benne, hogy éjszaka nem lesz ott senki és nyugodtan lehetünk - szerencsére így is volt. Kis ügyeskedéssel végül sikerült felállítani a sátrat és lerögzíteni a kemény talajba. Mindenképpen ott akartunk letáborozni, mert beláttuk az egész környéket, a Duna kanyart és az égboltot. Na, hát itt már előkerült egy kis alkohol is, de közben valaki még sámándobot is vert a messzeségben. :) Alkonyodott, s vártuk a csillagok megjelenését. Jó pár látszott is, a későbbiekben viszont befelhősödött. Annyira kifáradtunk, hogy éjfélkor lefeküdtünk aludni, pedig egész éjjel fenn akartunk lenni :D Persze éjjel fel-fel ébredtünk mind a hárman, mert bár tettünk magunk alá pokrócokat a sátorban, de még így is picit kényelmetlen volt. Nagyon fantasztikus érzés volt, amikor én is úgy hajnali három körül felébredtem, kimentem, és újra ragyogtak a csillagok. Mély csönd és sötétség volt a tájon, de nem félelmetes, hanem inkább elbűvölő és megnyugtató.
Másnap a célpont a Prédikálószék volt. Hát kiköptük a tüdőnket, mire oda elértünk, mert nem éppen a közelben volt; másrészt ugye alapból fáradtak voltunk a kevés alvás miatt. De mindent megért, ugyanis amikor odaértünk gyönyörű kilátás tárult a szemünk elé. Felmentünk a kilátóba is, de az igazi mégis a "széknek" nevezett sziklára való felállás, ahonnan kémlelheted a messzeséget. Pihenő és kaja után a Vadálló-kövek voltak a célpontok és mi azt hittük, hogy simán majd csak elmegyünk a kövek mellett, amiket megcsodálhatunk. Hát az elején úgy is kezdődött az út, csak hogy utána szerintem már veszélyes volt. Szó szerint gyökerekbe és kisebb kövekbe kellett kapaszkodni egy bizonyos szakaszon, ahol út is alig van; míg a másik oldalon több száz méter mélység volt; vagy sziklás hegyoldal. Ha ott "legurulsz" nem biztos, hogy megúsznád kis karcolásokkal. Nem is értettem, hogy hogyan mutathatja ezt a térkép - és a fára kitett jelzések egyszerű turista útnak. Idősebbek, gyerekek is jártak az útvonalakon, de hogy hogy mentek itt át mindenféle szívbaj nélkül én azt nem tudom. Nem azt mondom, hogy rettegtem, mert nagyon is élveztem, de tényleg balesetveszélyes szakasz :D
Mindenesetre egy óra alatt leértünk onnan - szegény Attilát itt nem irigyeltem a nyolc személyes sátor cipelésével XD -, majd újra visszaértünk az előző napi kápolnához. Végül beértünk Dömösre, ahol amíg vártuk a buszt, megittuk a jól megérdemelt sörünket és megettük a fagyainkat.
Bátran mondhatom, hogy a Pilis az egyik legjobb hely Magyarországon, s annyiféle látnivalót tartogat az erdő, ami sehol máshol nincs. Vétek kihagyni!
És most jöjjenek a képek (amit a képfeltöltő szuperül fordított időrendben tett fel)!




































2017. június 21., szerda

# 488. - Otthon és Debrecenben

A hónap elején hazamentem vidékre, már alig vártam, hogy távcsövezzek. Három estét voltam otthon, de sajnos csak az elsőn tudtam valamit kukkolni, mert az összes többi napon felhős volt az ég. Nappal persze tudtam nézelődni, de arra egy idő után azért ráun az ember. Mindenesetre a Holdat feltétlenül megnéztem újra nappal és éjszaka is. Ezen kívül még a szomszédos dombok felé mentem kirándulni, egyik nap Lacival, egy másik nap pedig egymagamban. Nagyon jó idő volt, virágok is voltak minden felé és ez a nyugodtság hiányzik Bp-ről.








Attilával kitaláltuk, hogy egyik hétvégén elmegyünk Debrecenbe Linszter Árpihoz, mert még annak idején szó esett róla. Jó hosszú volt az út vonattal, de végül is megérte lemenni. Árpád készségesen fogadott minket és egy nagyot jót beszélgettünk. Szó esett sok mindenről, de amit nagyon megkukkoltunk, az a Bakó-magnéziumrúd egyetlen fennmaradt darabkája. Ezen kívül egy halom fotót és dokumentumot mutatott meg, amiknek egy részét el is kértem kölcsönbe fénymásolni.
Ilyenkor mindig belém jön a nagy ufóláz és már pörög is az agyam, hogy merre felé kellene majd a következő hetekben vizsgálódni és találkozni emberekkel :D




2017. május 31., szerda

# 487. - Szülinapozás az ikrekkel

Egri előadásom után ugye átmentünk Anitákhoz és másnap kiültünk a parkba az ikrekkel. Hát jó pár elborult képet készítettünk XD Megbeszéltük, hogy utána rá egy héttel is menjünk, mert akkor lesz a szülinapjuk. Én vittem nekik egy gyerekpezsgőt, egy kis könyvet és lerajzoltam őket mangásan, Pokemon figurákkal - ugyanis most azt nagyon imádják. Mindenki mást vitt - játékot és tortát is kaptak. Persze mi felnőttek sem maradtunk nagyon szárazon :)) Még az egyik kis barátnőjük is ott volt, aki a kezdetben félénk volt, utána már azt kérte, hogy vele is szaladgáljak meg játszak.:D Egyébként mindegyikük kifestette magát; aztán jött Anita, majd az én kezem. Másnap ismét parkba mentünk és fagyiztunk is egyet.










# 486. - Egri előadásom - Magyar ufóesetek

Ismét meghívtak Egerbe előadni, immár a harmadik alkalommal. Most csak Attilával mentem, mert Anita sajnos különböző okok miatt nem tudott eljönni. Elég jó időt fogtunk ki, úgyhogy még kicsit sétálgattunk is a városban. Végül bementünk a szokásos Műv. Házba; megkezdtük az előkészületeket; laptop, kép, hangbeállítások után jöhetett az előadást. Egyébként nem voltak túl sokan, de túl kevesen sem, amolyan "középarány", mert tudom, hogy mennyien szoktak lenni az előadásokon. Eljött anya, mama és kereszték is megnézni, de találkozhattam Iván anyukájával is; és Mónika is ott volt. Salgótarjáni ismerősök is eljöttek, és plusz egy odavalósi illetővel is megismerkedtem, aki biciklivel tekert le az előadásomra! :) Nem semmi!
Másfél óra hosszú volt, mindenféle kép és videóanyaggal kiegészítve és úgy vettem észre, hogy bejött a hallgatóságnak. Eladtam pár könyvecskét is és több kérdést is kaptam.
Előadásom címe a "Magyar Ufóesetek egykor és most - a szemtanúk újra felkeresve" volt. Ezt adtam elő Bp-n is a tavaszi konferencián, viszont az csak 45 perc volt, és ezt kiegészítettem, több, mint dupla annyira.

Így volt meghirdetve: "Az előadó bemutatja, hogy UFO jelenségeket már az első világháború előtt is észleltek Mo.-n, majd elbeszéli, hogy felkeresett egy űrkutatót, aki az ufó témával foglalkozott; egy hölgyet, aki szeánszokon keresztül üzeneteket kapott a földönkívüliektől; és egy férfit, aki tizenévesen amatőr csillagászként egy sor ufófényképet készített."

Végül Ivánék kivittek a vonatállomásra, mert siettünk vissza Attilával Bp.-re, ugyanis nem haza; hanem Anitáékhoz mentünk és egész éjszaka beszélgettünk egy kis borocska mellett.









2017. május 29., hétfő

# 485. - 2017 Tavasz Mondocon

Akárcsak az előző posztban említettem, teljesen elmaradtam a blogolással, így a hónapokkal ezelőtti dolgokról írok pár sort. Hát a Tavaszi Mondocon is ezek közé tartozik. Rendeltem rá egy csillagos pulóvert, hogy majd azt vegyem fel, ami egyébként mindenkinek tetszett. Viszont helyettem beszéljenek a képek: összegyűlt a szokásos csapat, rég nem látott ismerősöket is felfedeztem, vagy új emberekkel is megismerkedtem. Egyébként összességében nagyon jó volt ez a két napos rendezvény és persze a nyárira is megyek majd.