Már nagyon régóta elakartunk menni a Pilisbe kirándulni, de csak most került rá sor. Anita, Attila és én elindultunk hát június utolsó hétvégéjén, hogy két napot töltsünk a természetben. Attila szerencsére hozott sátrat, így a szabadban is tudtunk éjszakázni.
Először HÉV, majd busz, végül Dömösön szálltunk le, hogy nekiinduljunk az erdőnek. Legelőször megnéztük a Szentfa-kápolnát, majd onnan utunk a Rám szakadékba ment. A források és patakok csörgedeztek, mi pedig a sziklákon és azok között mászkáltunk. Voltak persze korlátok és létrák is, de nagyon izgalmas volt. Mint valami kalandpark :) Kis pihenő után tovább mentünk, és már majdnem eltévedtünk; ugyanis annyi felé ágazott az út, amikor aztán megtaláltuk a helyes irányt. A Nagyboldogasszony forráson és a Siketek Mária Kegyhelyén keresztül eljutottunk Dobogókőre, közben persze rengeteg helyről beláttuk a környező dombokat. Megkajáltunk a báró Eötvös Loránd menedékházban és utána a kilátóról szemléltük a tájat. Gondolkoztunk hol verhetnénk fel a sátrat, végül a Rezső kilátóhoz mentünk. Reménykedtünk benne, hogy éjszaka nem lesz ott senki és nyugodtan lehetünk - szerencsére így is volt. Kis ügyeskedéssel végül sikerült felállítani a sátrat és lerögzíteni a kemény talajba. Mindenképpen ott akartunk letáborozni, mert beláttuk az egész környéket, a Duna kanyart és az égboltot. Na, hát itt már előkerült egy kis alkohol is, de közben valaki még sámándobot is vert a messzeségben. :) Alkonyodott, s vártuk a csillagok megjelenését. Jó pár látszott is, a későbbiekben viszont befelhősödött. Annyira kifáradtunk, hogy éjfélkor lefeküdtünk aludni, pedig egész éjjel fenn akartunk lenni :D Persze éjjel fel-fel ébredtünk mind a hárman, mert bár tettünk magunk alá pokrócokat a sátorban, de még így is picit kényelmetlen volt. Nagyon fantasztikus érzés volt, amikor én is úgy hajnali három körül felébredtem, kimentem, és újra ragyogtak a csillagok. Mély csönd és sötétség volt a tájon, de nem félelmetes, hanem inkább elbűvölő és megnyugtató.
Másnap a célpont a Prédikálószék volt. Hát kiköptük a tüdőnket, mire oda elértünk, mert nem éppen a közelben volt; másrészt ugye alapból fáradtak voltunk a kevés alvás miatt. De mindent megért, ugyanis amikor odaértünk gyönyörű kilátás tárult a szemünk elé. Felmentünk a kilátóba is, de az igazi mégis a "széknek" nevezett sziklára való felállás, ahonnan kémlelheted a messzeséget. Pihenő és kaja után a Vadálló-kövek voltak a célpontok és mi azt hittük, hogy simán majd csak elmegyünk a kövek mellett, amiket megcsodálhatunk. Hát az elején úgy is kezdődött az út, csak hogy utána szerintem már veszélyes volt. Szó szerint gyökerekbe és kisebb kövekbe kellett kapaszkodni egy bizonyos szakaszon, ahol út is alig van; míg a másik oldalon több száz méter mélység volt; vagy sziklás hegyoldal. Ha ott "legurulsz" nem biztos, hogy megúsznád kis karcolásokkal. Nem is értettem, hogy hogyan mutathatja ezt a térkép - és a fára kitett jelzések egyszerű turista útnak. Idősebbek, gyerekek is jártak az útvonalakon, de hogy hogy mentek itt át mindenféle szívbaj nélkül én azt nem tudom. Nem azt mondom, hogy rettegtem, mert nagyon is élveztem, de tényleg balesetveszélyes szakasz :D
Mindenesetre egy óra alatt leértünk onnan - szegény Attilát itt nem irigyeltem a nyolc személyes sátor cipelésével XD -, majd újra visszaértünk az előző napi kápolnához. Végül beértünk Dömösre, ahol amíg vártuk a buszt, megittuk a jól megérdemelt sörünket és megettük a fagyainkat.
Bátran mondhatom, hogy a Pilis az egyik legjobb hely Magyarországon, s annyiféle látnivalót tartogat az erdő, ami sehol máshol nincs. Vétek kihagyni!
És most jöjjenek a képek (amit a képfeltöltő szuperül fordított időrendben tett fel)!
