# 476. - Kazári kirándulások

Megint egy hónappal vagyok lemaradva a blogomban, de ez már nem is meglepő, mert minden egyes új bejegyzést ezzel kezdek... XD

Egy hónappal ezelőtt volt a nyári egy hetes szabadság, még augusztus elején és akkor hazamentem vidékre, Kazárra. 

Miért különb, mint Budapest? Épphogy csak leszállok a buszról késő este és nem mást hallok, mint a természetet. A Természet csodálatos halk dallamát, de egyben csendjét is, azaz a tücskök ciripelését, a fák enyhe suhogását. Nincs zaj, nincs forgalom, nincs semmi, mi megzavarná a nyugalmat. Látom, hogy az éther végtelenjében csillagok tucatjai pislákolnak - még egy csillagkép vonalai is kirajzolódnak, de bevallom, nem ismerem fel - és az ég másik részén kósza felhők lassan haladnak át a falu fölött. A legkellemesebb viszont a levegő. Mélyen magába szippantja az ember és érzi, hogy mennyivel tisztább, mint a nagyvárosi. Még azok sem tudhatják milyen pompás, akik annak nagyon a szélén, a külső kerületekben laknak. Össze sem hasonlítható. Az ember itt érzi, hogy tüdeje megtelik az üde, nyárias ájerrel, ami tartalmazza a füvek, a fák, a levelek illatait is.

Elhívtam az ismerősöket, azaz Anitát, Lehelt és Attilát, hogy jöjjenek le két napra és kiránduljunk egy jót. Kivették szálláshelynek a Kulcsosházat, vettünk egy csomó kaját és piát, majd így első napon a közeli tóhoz mentünk el. Eléggé benőtte a fű az utat a domboknak, pedig még amikor utoljára voltam kint járható volt. A lényeg, hogy mégis kijutottunk és nagyon jó időt is fogtunk ki hozzá. Leterítettük a domboldalba a pokrócot és néztük a gyönyörű, csendes, nyugodt tájat. Szürkületben aztán hazaindultunk és átmentünk hozzánk, hogy megmutassam a többieknek a csillagászati távcsövemet. Sajnos a Holdat nem lehetett látni, pedig azt szerettem volna megmutatni vele a legjobban. Ettől független gyönyörűen ragyogott ezernyi csillag az égen és szép estét fogtunk ki. Mondanom sem kell, hogy közben azért szomjasak sem maradtunk és az éjszaka már mindenfelé csillagokat láttam XD

Másnap úgy voltam vele, hogy elmegyünk a riolittufához. A cigányhegynek mentünk fel, és egy ideig jó úton is haladtunk, de aztán valamelyik elágazásnál rossz irányba mentünk tovább és végül a kőszénfejtőnél kötöttünk ki. Visszafelé menet ismét rossz elágazáson mentünk és végül még az eső is elkezdett zuhogni és megáztunk az erdőben XD Inkább azon az úton kellett volna menni, ahol biztosan tudom, hogy a tufánál kötünk ki...xd szóval akárhogy is, oda nem jutottunk el, ettől függetlenül a második napon is jót kirándultunk.

Alighogy elmentek a srácok haza, két nappal később Adri jött hozzám. Neki is megakartam mutatni a helyeket és sétáltunk egyet. A parkban behülyítettük a barátnőjét mindenfélével xd Este pedig...este? Éjszaka! Hintáztunk egyet a játszótéren. Az égbolt még jobban ragyogott, mint amikor pár nappal korábban a többieknek mutattam meg. Nagyon sok hullócsillagot láttunk és hajnali kettőig voltunk kint. Másnap elmentem vele is a tóhoz. Viszont mi olyan későn értünk ki oda, hogy már akkor elkezdett sötétedni, ettől függetlenül elüldögéltünk még akkor is. Hát szinte vaksötétben kezdtünk el visszamenni és még a telefon lámpájával is alig láttunk valamit xdd Mit össze szenvedtünk mire visszaértünk az útra, ráadásul mikor még hazaértünk, akkor újra kimentünk a játszótérre is. :D

Az utolsó napon már sok mindent nem csináltunk, jártunk még egyet a faluban, amikor meg a buszhoz mentünk - mert hogy én is jöttem fel már Bp.-re, anya kikísért minket Picúrral a buszmegállóba.

A csillagok alatti hintázás pedig megihletett :D

Éjszaka van, csönd és csak a tücskök ciripelése hallatszik. Az utca lámpái is úgy tizenöt méterre vannak a parktól, ahol éppen vagy, így semmi nem zavarja a körülötted lévő sötétséget. Beleülsz a hintába, minimális erőt veszel és meglököd magad. Beleszippantasz a friss, tiszta és enyhén hideg levegőbe. Érzed, hogy tüdőd megtelik tisztaságával. Egyre magasabbra lendülsz a hintával és mindeközben csodás látvány van a fejed felett. A kékes színnel kikövezett Tejút és a gyémántként ragyogó csillagok milliárdjai. Ilyenkor minden megszűnik létezni és talán belegondolsz, hogy milyen apró kis helyen élsz a Világegyetemben. Csak bámulsz és bámulsz; miközben lököd magad előre-hátra, és úgy érzed, hogy a lendülettel előretörsz a fellegekbe és felrepülsz eme fényességek közé, hogy bejárd az egész eget átívelő csillagösvényt.

# 448. - Kultúr felújítás és megnyitó

Már régen írtam, lusta voltam blogolni, de ez a felújítás még bő egy hónapja történt.

A faluban elkezdték felújítani a régi kultúrházat és munkában nekünk is ebben kellett segíteni.

Történtek azért vicces dolgok: az egyik csoport azzal szenvedett, hogy felállítsa az egyik nagyobb sörsátrat. Nagy nehezen sikerült nekik, aztán erre-arra elmentek. Később jött egy nagyobb szél és az egész sátrat felkapta, úgy, hogy még a kerítésen is átesett és rá a villanypózna drótjaira XD Mivel alig maradtak ott, megfogni sem tudta senki, hogy ne repüljön el. Nagy nehezen átrakták vissza az egészet, de fel sem állították újra, csak lefektették a helyére. XD

Közben kiscicákat is találtunk fönt az óvodánál, szegényeket kitette valami vadbarom és otthagyta őket. Egyet hazavitt Handó, a többieknek pedig ideiglenes helyük lett, de hogy utána mi lett velük azt nem tudom. Nagyon cuki *-*

Elérkezett a megnyitó napja. Sikerült két kaja és italjegyet is szereznem, így szóltam anyának, hogy jöjjön velem és meglesz az ingyenes ebéd XD A kaja galuska volt és mellé pedig sör.

A sztárvendég Szent Martin volt - sosem hallottam róla, de néztem neten és tényleg ismert XD -,  aki zenész és főként szaxofonozik, furulyázik. Előadásához még meghívtak egy homokanimátort, aki a zene közben a kezével alakított ki homokból különböző képeket. Egyiküket sem ismertem, de pozitívat csalódtam, jó volt a zene és az "animáció" is fasza volt. 

Anyukám nagyon szeretett volna velük közös képet készíteni és aláírást szerezni, így viszont már én sem hagytam ki a lehetőséget, végül is miért ne.

A kultúrház amúgy nagyon szép lett, nekem főleg az új csillárok és mennyezet tetszett.
Az egyik szobában pedig helyett kaptak festmények is, amik a falu hagyományait ábrázolják.

 

# 447. - Kirándulás Prusival!

Pár hónappal ezelőtt voltam fent pesten Prusinál, ahol megbeszéltük, hogy majd a nyáron ő jön le hozzám és kirándulunk egy jót, mivel ő túrázni szeret, Kazár környéke pedig megfelelő erre a tevékenységre!

Végül kilencedikén tudott eljutni ide három napra, mert épp szabadságon volt.

Az első napon, pénteken még nem sok mindent csináltunk: bementem elé a városba, majd hazajöttünk a busszal, lecuccoltunk, megkajáltunk és átnézegettük egymás könyveit, újságjait. Prusi hozott nekem ritkaságokat, úgyhogy köszönöm szépen neki! :D Az este elmentünk még kicsit sörözni, de nem voltunk túl sokáig, eléggé fáradtak voltunk, mert keveset aludtunk.

Másnap nem tétlenkedtünk: a cél a kazári riolittufa volt, ami egy egyedülálló geológiai képződmény az országban. Megvettük a napi söradagot az útra, majd felkereskedtünk az erdőnek! Természetesen a sok-sok fotó készítése sem maradt el. Fantasztikus tájékozódóképességemnek hála sikeresen rossz irányba mentünk az elágazásnál, így nem ott lyukadtunk ki, ahol akartunk, hanem a kőszénfejtő egyik végénél! lol

Visszamentünk az elágazáshoz, ismét sört bontottunk és még egy rohadt bögöly is megcsípett.

Kisebb gyaloglás után kilyukadtunk a helyi kőszénfejtő egyik oldalában, ahol tó alakult ki, hála a sok esőnek. De arra viszont nem számítottam, hogy majd nudisták fürdenek benne! Három fickó és egy nő nem zavartatta magát, még oda is köszöntek nekünk a távolból. Egy ideig gyönyörködtünk a tájban, a tóban ( és a pucér női testben XD), majd továbbálltunk. Végül sikeresen eljutottunk a tufa fölé. Ott egy kis faház maradványai vannak. Ha felfelé megyünk, kilyukadunk a kőszénfejtő tetejénél, ha kicsit lefelé, akkor pedig a tufánál. Előbb a szénfejtőhöz mentünk, mert már nem akartunk újra felgyalogolni, ha elsőnek a tufához mentünk volna. A látvány nagyszerű volt, nagyon tetszett Prusinak is és egyből képeket kezdtünk gyártani, ami sajnos nem adja vissza a mélységet, amekkora szakadék szélén álltunk. Épp ezért csináltunk egy videót is, hátha így jobb lesz:

Utána mentünk lefelé a tufához és zúgó hangot hallottunk. Találgattuk, hogy micsoda, felvetettük a "lopják a fát" lehetőséget, a fűnyírást és minden zagyvaságot, aztán megláttuk azt közeledni, amit sose hittünk volna: egy 30 méteres gigantikus földönkívüli űrhajó, helyett egy távirányítású drón repült felénk. Próbáltuk lefotózni és levideózni is és találgattuk hol lehetnek az irányítói. Integettem neki, futottunk utána és pár lépés után kiderült, hogy két faszi vezette a szerkentyűt tőlünk pár méterre, csak éppen a fa takarásában voltak. Biztos jót röhöghettek rajtunk, ahogy nézték a drón kameráján, hogy ott csápolunk nekik xD

Bontottunk egy újabb sört, lefotóztuk a kis gépet, mert megengedték és lőttünk pár közös képet is. Mivel már jó pár órája barangoltunk, gondoltuk ideje lenne hazafelé indulni. Szerencsére nem tévedtünk el újra - xD- így gyorsan ki is érkeztünk az erdőből a falu végéhez. A domboknál pár bála volt, ahol kitaláltuk, hogy csinálunk ugrálós képeket. Valamelyik fantasztikusan jól sikerült a naplementében, így el is neveztem Super Mario képnek :D

És a szomjas utazók végül betértek a falu végi kocsmába, hogy szürcsöljenek egy korsó sört. Nagy szerencsénkre ismerős is volt lent, így meg is hívtak bennünket egy körre.

Este kilenc óra körül hazaértünk és még skypoltunk egyet Andrással, a jövőbeli projektünket illetően - top secret - majd még iszogattunk egy kicsit és végül hullafáradtan kidőltünk aludni.

Most jöjjön akkor egy jó nagy adag kép és majd utánuk jön a vasárnapi beszámoló :D

Vasárnap este már mennie kellett haza Prusinak, így időben felkeltünk reggelről, hogy még hasznosan kitöltsük a maradék időt és kitaláltuk, hogy a házunkkal szemben lévő domboknak megyünk el túrázni. Aztán útközben eldöntöttük, hogy átvágunk pár domboldalon és akkor majd megérkezünk egy kis tavacskához. Ott még kiskoromban jártam családdal utoljára, tehát ezer éve nem voltam arrafelé. A tegnapi bálaugrálós képekhez hasonlóan most is csináltunk párat, csak most kint az egyik domb tetején, ahonnan belehetett látni az egész környéket :D Aztán elindultunk árkon-bokron át és már tanácskoztunk, hogy merre is lehet a tó, mert nagyon a völgy aljában voltunk és nem láttuk be a környéket, hogy pontosan hol is tartunk, míg végül elérkeztünk egy nádas részhez és megtaláltuk!

Baloldalt volt egy virágos- fenyves domboldal és odamentünk fel kipihenni magunkat, közben pedig bontottunk egy sört. Közben átbeszéltük a jövőbeli projektünk terveit és gyönyörködtünk a tájban. Sajna a kis tavacskát nem lehetett jobban megközelíteni, mert körbevette az iszapos talaj és a nád. Kíváncsiak voltunk, hogy mi van a fenyvesen túl és kimentünk ott is az erdőbe, de végül láttuk, hogy nem a mi irányunkba megy az út, hanem teljesen másfelé, így gondoltuk inkább induljunk hazafelé, mert most buszhoz voltunk amúgy is kötve. Az erdő oldalába mentünk végig és végül kúszva jöttünk ki a bozótból xD Annyira elsétáltunk oldalt, hogy teljesen másik helyen kötöttünk ki, mint ahonnan érkeztünk és már a tavat is bőven elhagytuk. Elindultunk az úton, ami egy dombtetőre vezetett ki, hogy hátha majd onnan tájékozódni is tudunk, hogy épp merrefelé is vagyunk. Közben bálák is voltak a fűben, szép virágok és a fenyvesnek is volt egy "sarka", ahol bezáródott az egész terület. Nagyon tetszett nekem az a hely, tök szép volt :D Végül átkeltünk vagy két dombon és beugrott mindkettőnknek, hogy hol is vagyunk! Majdnem elhaladtunk Kazár mellett, még jó, hogy nem arra felé mentünk először, amerre akartunk XD Közben láttunk egy csoportnyi őzet is elfutni a domb aljában és találtunk egy kidőlt vadászlest is, amin persze nem maradhatott el a pózolás! Utána próbáltunk ismét ugrálós képet csinálni - nem tudom miért kattant be annyira - , de úgy, hogy automatára állítottuk a gépet és majd ketten akartunk egymás mellett ugrani. Hát sehogy sem jött össze a kép, vagy túl hamar vagy túl későn ugrottunk és csak az látszik, hogy épp rugaszkodunk el a talajtól XDDD

Hazaértünk, kajáltunk egyet és a találka befejezéséül még megittunk egy sört a kocsmában. Utána pedig már menni kellett a buszhoz és elkisértem Prusit.

Hát alaposan "megsétáltatott" abban a három napban, vagy 50 km-ert biztosan gyalogoltunk összesen. De nagyon jó volt, remélem mihamarabb megismételhetjük!

Képek a vasárnapról: