2017. május 29., hétfő

# 484. - Szent Patrik nap, kirándulás a kilátókhoz, Lejlánál és távcsövezés

Azért nem semmi, hogy a március közepei Szent Patrik napról most firkálok gyorsan valamit pár képpel vegyítve. A tavalyin is voltam még Márkkal, most azonban felvetettem Attilának és Anitának is, hogy van-e kedvük jönni. És hát szerencsére volt, így egy oltári jó napot töltöttünk együtt. A felvonulás a szokásos bp-i helyszínen volt, ingyen pohár whiskeyvel és gyömbérrel, kutyákkal, zenével és zöld ruhás emberekkel. Még a tavalyi felvonulásról megmaradt a kalapom is, így alapból azt vettem fel :D A célegyenes pedig egy pub volt, ahol jó kis koncertek mentek és tovább folyt az italozás. Mindegyikünk jól érezte magát és még japán csajokat is láttam XD














Még március végén kirándulni mentem Attilával - akkor sajnos Anita nem ért rá - és két kilátóhoz is elmentünk. Piszok jó volt, de sajnos a tériszonyomat még most sem tudtam legyőzni XD Még egy kisebb barlangocskába is bementünk, valamint átgyalogoltunk Remeteszőlős végébe, ahol egy kis könyvmegálló és egy verseket mondó telefonfülke is van. Hűvösvölgyben pedig bezabáltunk egy pizzát és megittunk vagy két sört a nagy fáradalmakra.











Április elején Lejlánál is tettem egy látogatást. Életemben először próbáltam ki a VR játékot, ráadásul egy ijesztgetős horrorral XD Nagyon bejött, közben kajáltunk is egy jót, meg mindenféle hülyeséget nézegettünk neten. Lejlának van egy tök jó medvéje, aminek ha megnyomod a fejét egy bizonyos ponton, akkor elmérgesedik az arca. Na ezzel szórakoztunk egy darabig, plusz kisminkelte az egyik szememet XD





Végül megemlíteném azt is, hogy vidékre is hazajöttem és azon kívül, hogy Picúrkával játszottam, távcsöveztem is. Nagyon hiányzik nekem ez a dolog és amikor hazamegyek, mindig abban reménykedem, hogy jó idő lesz az este folyamán; és tudom majd a csillagokat kukkolni. Hát nappal is kivittem a távcsövet, hogy a felhőket és a környéket nézzem; de az estével megszívtam: három éjszakából csak egy volt a jó, a többin semmit sem lehetett látni. Itt van pár kép Picúrról; és mobillal lefotóztam távcsövön keresztül a Holdat.







2017. március 28., kedd

# 483. - Exopolitikai (Ufó)konferencia

A hónap elején ismét megrendezésre került az ufókonferencia. Minden évben van, egyszer tavasszal, egyszer pedig ősszel. 
Az eddigi előadásaim más elméletekről, elképzelésekről, észrevételekről szóltak, a mostaniban viszont mást vettem elő: olyan embereket kerestem fel személyesen, akik korábban vagy foglalkoztak az ufó témával; vagy ők maguk is átéltek valamilyen különleges találkozást. Éppen ezért találkoztam Ferencz Csaba űrkutatóval, aki a hatvanas években érdeklődött a jelenség iránt; majd egy amatőr csillagász sráccal - pontosabban ma már felnőtt :) -, aki 1989-ben több fotót is készített különleges fényjelenségekről. Nagyon örültem, mert teljesen megtelt a kisterem, ahol az előadást tartottam, - sokan még álltak is hátul - szerintem ennyien még nem is voltak az enyémen. Aztán meghallottam, amikor Pusztaynak mondják, hogy én miért nem a nagyteremben kapok helyet, mert olyan jó előadásokat tartok! :D 
A könyveimből is vittek párat, valamint Sós Tibor is meginterjúvolt (köszönet érte), bár abban néha el-el akadtam és a végére lendültem csak bele, de külön öröm számomra, hogy egy videóban szerepelhetek Viszkok Andrással, aki jópajtásom (:D) és Nemere Istvánnal, akivel mindig elkuncogunk a fórumon, mert általában egymás mellett ülünk.
Este a konferencia után szokásosan Tóth Lacival és a bandával koccintottunk egyet, úgyhogy az egész nap  tökéletes volt!
Anya megint eljött, Ádám Zoli, Anita és Attila ismét velem tartott. Valamint újra Viszkok és én írtuk a konferencia beszámolót; és a legújabb lapszámot már itt is tartom a kezemben. Már alig várom az őszi összejövetelt. :)
A poszt végére maradt az említett videó, valamint képek.
















2017. február 23., csütörtök

# 482. - 2016 Szilveszter és találkozó

A sok teendő miatt a Szilveszteri poszt most, február vége felé kerül terítékre.
Anitáéknál voltunk, jó páran összeültünk. Ott volt Attila, Indiné, Lehel, egy ideig Anita apukája és élettársa is, de ők később elmentek. Nagyon jól éreztük magunkat, szólt a zene, tök jót beszélgettünk és piában sem szenvedtünk hiányt. Amikor megéheztünk egy tálnyi virsli csillapította étvágyunkat, amit aztán a konfettitől kellett megtisztítani. Vittem mindenkinek kis trombitát is, ha éjfélt üt az óra, akkor legyen mibe belefújni. Hajnalig tartott a buli :D






Egyébként azóta sikerült újra összeülni, ráadásul úgy, ahogy még sehogy!
Ismét ugyanott; jött Miklós, Tóth Laci és Viszkok is a barátnőjével :D Az ikrek meg szokás szerint elbűvöltek mindenkit XD





2016. december 22., csütörtök

# 481. - Könyv- és egyéb gyűjteményem

Korábban már írtam arról, hogy gyűjtöm a könyveket azokról a témákról, amiket szeretek. Már akkor sem fértek el a kis könyvespolcomon a dolgaim, de most aztán főképp nem és kénytelen voltam valamit dobozokba tenni. (Talán egy nagyobb könyvespolcot kellene venni, csak éppen nincs neki hely :))
Azóta a "gyűjtemény" sokat gyarapodott. Részben azért, mert nem kevés pénzt áldoztam rá, részben pedig azért, mert olykor akadt egy-két olyan ember, aki szívélyesen nekem adta a számára már szükségtelenné vált újságokat vagy könyveket.
Lassan már mindenki tudja - az is akivel nem beszélek rendszeresen -, hogy az ufó téma érdekel, így mindent gyűjtök vele kapcsolatban. Az 1990 óta megjelenő Ufómagazin két szám kivételével mind megvan, míg az 1993-2007-ig létező Színes Ufó számait is összegyűjtöttem. Sajnos a Hihetetlen magazinból több hiányzik, de így is legalább 150 szám megvan. Ennek "elődje", a '91-ben induló Nulladik Típusú Találkozásoknak (NTT) mind a 44 számát sikerült lassacskán megszereznem. Mindezeket irattartókba tettem, hogy ne sérüljenek. És bár csak fénymásolatként, de Magyarország első "paranormális" témákkal jelentkező újságjának az első pár számát is előkerítettem, aminek "Rejtelmes Világ" volt a címe és 1897-ben indult.






Hála pár régi ufókutatónak olyan kiadványok is a kezembe kerültek, amik vagy nagyon ritkák, vagy nem is kerültek kereskedelmi forgalomba, hanem pusztán a néhai ufó-klubok tagjai kaptak belőlük. Ilyen például a "A Látogatók", az "Aión" - ami tudtommal csak két számot élt meg -; vagy az "UFO valóság". A régi konferenciákon olykor kis brossúra szerű füzeteket is készítettek, ebből is meglett kettő. Megvásároltam a zsebkönyv szerű, 1992-ben megjelenő "Negyedik Típusú Találkozások" összes (11 db) számát is. Ehez még hozzájött pár Keviczky Kálmán füzetecske, amiből szintén nem gyártottak túl sokat.


Ha már ufó újság, akkor gondoltam elkezdem gyűjteni az erről megjelent cikkeket is a napi- és hetilapokból. Egy pár darab eredetiben is megvan, de a legtöbbje fénymásolt. Szinte hihetetlen, de már 1947-ben is jelent meg magyar cikk a repülő csészealjakról, majd a róluk szóló vita a hatvanas évek újságjaiban is folyt; de az igazi áttörést a gengszterváltás ( :) ) után jött, amikor betört az országba az "ufóláz".


A terveim között nem szerepelt az, hogy régi VHS kazettákat is vásárolni fogok, de amikor egy aukciós oldalon megláttam egyszerre többet egy eladótól, akkor nem tudtam ellenállni. Nos, eddig 24 darabot sikerült megszereznem, ezek persze dokumentumfilmek (a szórakoztató sci-fi filmeket nem gyűjtöm). Egy kezemen megtudom számolni, hogy még mik jelentek meg, amik hiányoznak, de én többről nem tudok. Ha bárkinek van infója esetleg többről is, az írjon! :)


A könyveim nagy részét nem fotóztam le. Van köztük ufó, paranormális, történelmi misztikumok, mítoszok és legendák, csillagászat stb. témában. Szóval minden, ami "megmagyarázhatatlan". Ezeknek száma kb. 390 darabra nyúlik és már tényleg nem férek tőlük.



Külföldi ritkaságokat is szereztem. Sajnos az angolt nem beszélem anyanyelvi szinten, de ettől függetlenül gondoltam megvásárolom ezeket a könyveket és újságokat, mert jobb olyat fordítani próbálni, ami érdekel is. Így hát az ötvenes évek repülő csészealjas kiadványaiból van meg pár darab, valamint az általam nagyon érdekelt kontakta-irodalom alapműveiből is egynéhány. Persze mindegyik nem szerepel a fotón.


Mivel az ufó témát érinti a csillagászat és a földönkívüli élet, így persze a tudományos könyveket sem vetem meg (na nem mintha egy ufós könyv nem lehetne az!). Ezekből is van néhány retró kiadvány, valamint szkeptikus hangvételű könyvek is helyet kaptak a polcon. Ezek olvasása során is tanulmányozhattam, hogy az ellentétes oldal mit gondol(t) a témáról és mi volt az, amivel egyetértettem velük és mi volt az, amivel nem.



A kedvenc antik írómmá Camille Flammarion csillagász vált. A könyvei Magyarországon csak az 1900-as évek elején jelentek meg, azonban az antikváriumokban sok utánajárás után sikerült megvásárolnom ezidáig nyolc könyvét. Flammarion a természet szépségeiről, a csillagászatról, a földönkívüli élet(!)ről ír, de tárgyaljak a lélek létezését, a reinkarnációt és az ember helyét a világegyetemben. Igen nagy hatással voltak rám a könyvei, és mivel már gyerekkorom óta gyönyörködtem a csillagos égbolt látványában, így másfél éve vásároltam egy csillagászati távcsövet is. A fotó készítése óta még három könyvét is sikerült megvennem, amik egyébként nagyon igényesen lettek megjelentetve, nem beszélve az aranyozott borítókról. A legkorábbi könyvem 1894-es kiadású az írótól. Hogy stílusosak legyünk, valamelyik "csillagászati" áron volt, de egy csöppet sem bántam meg a megvételüket. :) A bejegyzés végére, a képek után beteszem az egyik kedvenc idézetemet az írótól. (Tudom, hogy úgyis végiggörgeted, mert kíváncsivá tettelek! :P)


És ha már igazán antik könyvekről beszélünk, akkor úgy jó fél-egy éve elkezdett érdekelni behatóbban a spiritizmus is. Ez a téma a halál utáni életet és annak állítólagos megnyilvánulásait (szellemidézések) tárgyalja, ami a 19-ik századtól a 20-ik század közepéig nagy vihart kavart az egész világon. Nagyon sok könyvet bezúzattak a háború után Magyarországon, így egy részük már beszerezhetetlen. Szerencsémre; és az antikváriumok állandó kukkolása után, már majdnem 20 darabot sikerült megszereznem belőlük (olykor igen borsos áruk van), amiből a legkorábbi 1899-es kiadású és egy püspök írta. Nagyon érdekesek a szkeptikus kiadványok is - ebből is van pár - és összehasonlítani az akkori nézeteiket a mostaniakkal. Sőt, 1932-es Metapsychikai folyóiratot is sikerült szereznem, ami szintén a "paranormális" jelenségeket mutatja be. Ezek során megismerkedtem a teozófiával is, és az utóbbi időben vásároltam ilyen témakörű könyveket, sőt; véletlenül egy olyan is meglett, ami a Magyar Teozófiai Társulatnak sincs meg. Egyébként mindkét irányzat tárgyalja a földönkívüli életet!


Összességében tehát ebben a pillanatban majdnem 400-ra rúg a könyveim száma, az újságok pedig 7-800 körül vannak. Ezen kívül ott van a több száz folyóirat fénymásolat, na meg a VHS-ek. 
A gyűjtés 2017-ben is folytatódik!

És ami külön öröm számomra, hogy ennek az egész dolognak én is a részese lehettem pár éve - és remélem sokáig még az is leszek. Gyerekkorom óta érdekelnek az ufók és jól emlékszem, amikor ámuldozva lapozgattam az újságokat, hogy egyszer majd én is írok róluk. Évekkel később elindítottam a blogjaimat, ezt követték a Hihetetlenben, majd az Ufómagazinban megjelenő cikkek. Ez utóbbi lapba azóta is rendszeresen írok. Azóta volt pár előadásom (egészen pontosan öt); valamint rádióba (háromszor) és tv-be (háromszor) is meghívást kaptam bizonyos időközönként. Felkérésre írtam négy darab kis könyvet az összeesküvés-elméletekről, valamint pár "paranormális" helyszínre is ellátogathattam.
Az út itt még nem ér véget, a jövő évre több célom is van, amit ezen a területen elakarok érni. Nehéz lesz, de a tervek és az álmok arra vannak, hogy megvalósítsuk őket.



"Magasztos és fenséges nyári éj, minő gyönyörteljes órákat szereztél te a szemlélődő lelkemnek! Nappal fénylő világosság, a munka zaja, a természet szünet nélküli munkája, a küzdelem a létért, az anyag uralma, fajunk dicsőséges nagyravágyása uralkodik a világ felett és tartja lázas izgatottságban. Míg éjjel, ellenkezőleg, a földi természet elpihen, helyet engedve az Ég uralmának a maga fenséges nagyságában. A lélek ura lehet ekkor önmagának, elfeledheti a testet, kinyilatkozhat, mint a virág, elmerülhet gondolataiba, szemlélődhet, tanulmányozhat, érezhet, szellemi életet élhet és élvezheti a megismert igazság tiszta fényét. Ekkor érezzük valójában az emberi dolgok hiábavalóságát. Feledjük, a mi lényegesen anyagi szempontból az emberiség értékét látszik képviselni. Közvetlen érintkezésben érezzük magunkat a természettel, ő hall és megért minket, felel nekünk néma csendjével és csillagaival, benne és általa élünk és érezzük, hogy nem egy hazánk, nem egy bolygónk, hanem a végtelenségnek vagyunk a polgárai." - Camille Flammarion